2014. február 6., csütörtök

Váratlan vendég




Figyelmeztetés: erotikus tartalom


Sokat gondolkoztam azon, mi történne akkor, ha Jane lenne Moriarty szeretője. És megírtam.  De nem is zavarok tovább! :)



Jane délután fodrásznál volt. Nagyon nem volt megelégedve az eredménnyel. A hölgy ugyanis egy cseppet túlzásba vitte a tupírozást. A doktornő zsörtölődve állt a tükör előtt.
- Édes Istenem, mit művelt velem ez a nőszemély! Úgy nézek ki, mint Madame de Pompadour fénykorában!
- Jane, szívem, ezt nem gondoltad végig alaposan. - szólt valaki a háta mögül.

Ezt a hangot ezer közül is megismerte volna. Ez Jim!

- Te meg mit keresel itt?!
- Jaj cica, ne vágj már ilyen meglepett arcot! Tudom, hogy Sherly    
Németországban van és nem mentél vele, mert magányra vágysz. Mond csak, hiányoztam? Te hiányoztál apucinak.
- Te akkor vagy a legundorítóbb, amikor hízelegni próbálsz.
- Jenny, imádom amikor bókolsz! De hagyjuk már a szövegelést! Most teljes mértékben a tiéd vagyok, azt tehetsz velem , amit csak akarsz.

Ez a kijelentés nagyon meglepte, mivel ezen a téren mindig ő volt az „áldozat”. Hát legyen. Ha ez Moriarty vágya ő megteszi a tőle telhetőt.

- Vetkőzz... Ugye tudod, hogy mostantól azt kell tenned, amit mondok?
- Igen Úrnőm, úgy lesz.


A hálószobába kikötözte Jimet az ágytámlához és kínzó lassúsággal végigharapdálta a férfi minden porcikáját. Janet élvezettel töltötte el, és egyben mulattatta is, hogy a bűnöző zseni úgy sikítozik ezen művelet közben, akár egy szűz kislány. Mikor végzett, eloldozta és a parancsára Jim hátulról tette a magáévá. Vad, gyors ütemet dolgoztak ki ketten, hangos nyögések, sóhajok és lihegések közepette. Még szerencse, hogy Mrs. Hudson is elutazott a húgához, mert nem úszták volna meg lebukás nélkül.

Valamikor este zuhantak egymás mellé kielégülten, fáradtan és boldogan. Jane teljesen kimerült. Hamarosan el is aludt. Csak másnap reggel ébredt fel, a nappaliból jövő, susogó ruhák hangjára. Nem tudta, mit higgyen. Jim itt maradt az éjjel? Sosem tett még ilyet, ezért Jane kiment a másik szobába. Ott találta a szeretőjét, aki a Westwood öltönyét igazítgatta magán.

- Mi történt, hogy velem aludt a Nagyságos úr?
- Neked is jó reggelt szívi! Tegnap nem volt kedvem elmenni. Talán gond?
- Nem, csak megleptél.
- Igen, én nagyon értek a meglepetésekhez. Heves kistigris voltál. Sherlock kielégít téged egyáltalán?
- Már megmondtam, hogy a magánéletünkről nem vagyok hajlandó beszélni még veled sem.
- Hát ha nem, hát nem. Nekem most mennem kell, tudod a munka nem várhat. 
Búcsúzás képen erőszakosan és durván megcsókolta a nőt.

- Nem kell kikísérned. Ismerem a járást.

Jane ajkai még öt perc elmúltával is égtek Moriarty csókjától.

4 megjegyzés:

  1. Az egyszerűen oda vagyok érte nem kifejezés :D

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, boldogságossá tett, hogy ennyire jó lett a fogadtatás! :D

    VálaszTörlés
  3. Istenkém :3 Oly régóta vártam, hogy valaki írjon egy ilyet. ( virtuálisan kiölelgetem belőled a szuszt is)
    Zseniális lett, imádom elejétől a végéig, és mellesleg pont ilyennek képzelem el Moriartyt.
    Szerény véleményem szerint folytathatnád is- na persze csak ha van hozzá kedved. ( például, hogy majdnem lebuknak, és ezzel a titkos viszonnyal más lenne a tetőjelenet is.. -.^ )
    De nem is fecsegek tovább :)
    Köszönöm, hogy olvashattam!! :))

    VálaszTörlés
  4. Én pedig virtuálisan viszonzom az ölelést, főleg ha ilyen cukorbogyó dolgokat írsz nekem! Most adtál egy ötletet, hogy legyen folytatás, még meglátom mi sül ki belőle. Köszönöm, hogy elolvastad! :)

    VálaszTörlés