Mikor, hol és hogyan?

Ebben a történetben Sherlock nagy gondban van.

Sherlock fel-alá járkált a nappaliban. Fogalma sem volt hogyan kezdjen hozzá. Már egy hete lapult az éjjeliszekrénye fiókjában az eljegyzési gyűrű amit Jane-nek akart adni. Tudta, hogy a barátnője romantikus beállítottságú, így valami ehhez illő lánykérést tervezett.

Arra gondolt, megkéri Mrs Hudsont, segítsen neki megszervezni a dolgot, de aztán elvette az ötletet. Ő csak egy ostoba vénasszony két férjjel és rakás szeretővel, ugyan mit tudhat a romantikáról? Ekkor léptek haladtak felfelé a lépcsőn. Greg Lestrade volt az.

- Sherlock csak azért jöttem, hogy mire jutottál a megfojtott nő ügyében?

- A szeretője a hunyó, tartóztasd le. Pofon egyszerű volt megoldani nem is tudom, hogy nem vettétek észre a rúzsnyomot a fickó lakásában a poháron. De most jó, hogy jöttél. A segítségedet szeretném kérni.

- Te az enyémet? Éspedig?

- Te már kérted meg valaki kezét.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy...?

- Nyilvánvaló. Kérlek segíts.

- Hát hadd gratuláljak! Sosem gondoltam volna, hogy egy napon megnősülsz!

- Inkább azt mond meg te, hogy csinálnád!

- Én annak idején elvittem egy gyertyafényes vacsorára Abbyt a kedvenc kis bisztrónkba, és ott az étteremben kértem meg.

- Ennyire egyszerű lenne?

- Igen. Jöjjön szívből, Jane pedig nem szeret flancolni, biztosan nem mondana nemet egy hasonlóra.

- Akkor már tudom mit teszek. Köszönöm Lestrade!

Miután Greg elment, Sherlock asztalt foglalt Angelónál este nyolcra. Hét órakor jött haza Jane a munkából.

- Szia, megjöttem!

- Nyolcra asztalunk van Angelónál, úgy készülj!

- Látom, megint előre terveztél.

Oh, Jane ha tudnád...

Egy óra múlva az étteremben voltak.  A mai kivételes alkalomból megfeleztek egy pizzát.

- Jane szeretnék valamit kérdezni.

Ekkor a torkára forrt a szó. Nem bírta tovább mondani. Jane pedig éppen a pizzájával volt lefoglalva, így csak öt perc elteltével szólalt meg.

- Mit is akartál kérdezni, Sherlock?

- Ne törődj vele, már nem aktuális.

Ennyit a romantikus vacsora közbeni kéz megkérésről. Még megpróbálja odahaza, ott talán képes lesz bármit is kinyögni. A Baker Streeten Jane bevetődött az ágyba, Sherlock pedig elment tusolni. Mikor visszament szívesen szeretkezett volna, de a doktornő már édes álomban szuszogott. Végképp ugrott a  aznapra a szex az, eljegyzésről nem is beszélve.

Másnap reggel csókkal ébresztette, közben észrevétlenül az ujjára húzta az arany karikát. Jane álmosan nyöszörgött, majd felkelt és kinyújtotta a karjait. Abban a pillanatban meglátta a gyűrűt és akkorát sikkantott, hogy Sherlock összerezzent.

- Jane Watson, hozzám jössz feleségül?

- Igen, Sherlock igen!

- És ha tévedsz és úgy jársz, mint én, mikor azt hittem, sosem leszek szerelmes?

- Te vagy az egyetlen tanácsadó detektív a világon?

- Igen.

- Akkor csókolj meg újra, mert nincs tévedés!

Az ég tudja, meddig állhattak ott egymást csókolva. Odaadóbban, mint valaha. Hiszen nemsokára elindulnak a közös úton, mint férj és feleség.

- Elképzelem, milyen képet vág majd Mycroft, amikor megtudja. 

- Biztos vagyok benne, hogy a képére fagy majd a vigyor a drága bátyámnak.

Azzal egymást átölelve kiballagtak a nappaliba megkezdeni a napot.