Furcsa változás

A Váratlan vendég párja, mert megcsókolt múzsa és én is jó ötletnek találtam a folytatást. Ebben a részben újfent átélhetjük Jane és Moriarty titkos viszonyát, valamint, hogy kedvenc  pszichopatánk kifordul magából és meglepő ajánlatot tesz a doktornőnek.
Zene is jár hozzá! Kellemes olvasást!


Figyelmeztetés: erotikus tartalom

A telefon pittyegett. SMS Jimtől. Három nap telt el a Baker Street-en történt kaland óta, de úgy tűnt, máris előbújt belőle a kiéhezett vadállat.
„ Este hétkor várlak a Covent Garden Hotelben. JM ”
Jane vadítóra vette a figurát, mert Moriarty szerette ha búján néz ki. Nem hanyagolta a vörös rúzst, a fekete szemfestéket és a combfixet sem.
Taxival ment a hotelig. A sofőr kellően megnézte magának, de őt ez egyszer nem zavarta. A szállodában a 122-es szoba volt az övék, kopogás nélkül nyitott be. Az ablakban állt London legveszélyesebb embere, de amit meghallota a magassarkú kopogását a padlón, felé fordult.
- Ms. Watson.
- Mr. Moriarty.
- Már nagyon vártalak, bébi. Rohadtul szexi vagy.
- Ez neked szól.
- Tudom én, kislány! Na, gyere apucihoz!

♫

Megfogta Jane kezét és magához rántotta. Lehúzta a fekete selyemruha cipzárját, miközben a forró nyelve simogatta a nő nyakát. Egyszer csak lelökte az ágyra és rámászott. Lehúzta róla a harisnyákat. A száját a szájára tapasztotta és megállíthatatlanul szívta. Kezei a lágy testet kényeztették, egyre durvábban markolászták a melleket, a csípőt, a combokat. Mikor beléhatolt, Jane ajkait heves nyögés hagyta el, ami Jimet még jobban beindította. Közben lefogta a kezeit és mozdulni sem engedte az alatta élvezettől magán kívül lévő fiatal nőt. Keményen és ritmikusan mozgott benne, miközben a formás lábak a csípője köré fonódtak. Nem bírta tovább, elélvezett és nemsokára a szeretője is így tett. Moriarty a második menetnél már Jane nevét dadogva mondta, miközben Jane az övét kiáltozta.

Reggel egyszerre ébredtek. Észre sem vették amikor elaludtak. Jim hátulrol magához ölelte és a kezét fogta.
- Istenem, hogy imádom ezeket a kezeket!
- Köszönöm!
- Nem, az én ujjaimról beszélek. Nézd őket, milyen boldogok!
Jane felkelt az ágyból.
- Mennem kell! Bocs Jim, de Sherlock ma jön haza és nem akarom megváratni.
- Tudom, hogy hosszú éveken keresztül fogom magam ütlegelni a következő kérdésemért: de mikor szándékozod már otthagyni a Szűzfiút?
- Soha! Sherlock az életem te pedig az extázisom.
- A legtöbb nő megőrülne egy olyan pasasért mint én!
- És most mit akarsz?
- Téged.
- Megkaptál!
- Nem, nem csak téged! Annyira jók vagyunk együtt, miért ne?
- Miért nem folytathatjuk ezt? Olyan jókat szeretkezünk, anélkül, hogy bármi is változna! Te is ezt akartad, egészen idáig.
- Egy részem tényleg ezt akarja. De mint ha két pasiból lennék. Az egyik azt mondja: pedálozz ez örült jó! De itt van ez a másik fickó. Ez olyan fickó, hogy amikor elérzékenyül, megnő a szíve a háromszorosára és állandóan eltöri az oldalbordáit.
- És te melyikre hallgatsz?
- Nem tudom, mind a kettőre hallgatnom kell, nem engedik egymás mondatait befejezni.
- Melyikre?
- A másodikra.
- Hát jó. Majd akkor hívj, ha az elsőre hallgatsz.

Azzal Jane kisétált az ajtón, Jim pedig tudta, hogy ezt most életében először nagyon elcseszte.