2014. március 1., szombat

Szívdobbanás






Jane sokat randizik, amit Sherlock nagyon nehezen visel.



Két nap telt el, hogy utoljára láttalak. Már a Hold is felkelt, de Te sehol sem vagy. Darabokra töröd a szívem.
Azt a férfit keresed, aki a másik feled. Miért nem veszed észre, hogy az akit neked szánt a sors, itt van veled?

Hogy lehetsz ennyire vak? Hogyan Jane? Hogyan? Vajon szeret téged az az ember? És Te vajon szereted őt?

 A remény ad erőt, hogy a nappalokat és az éjszakákat elviseljem nélküled. Sosem hittem volna, hogy egyszer képes leszek így érezni.

 Hiányzol, ha nem vagy velem. Ez lenne a szerelem? Az a csodálatos dolog, ahogy mindenki hívja? Ostobák. Miért fáj ennyire, ha olyan nagyszerű? Nem tudom a választ.

A  nevedet suttogom, mikor nem vagy mellettem. A legszebb nevet ezen a világon. Az arcod látom, ha lehunyom a szemem. 

Rád gondolok, miközben ébren fekszem az ágyamba. A Te hangod hallom a fejemben. 

De nem mondhatom el mit érzek. Bolondnak tartanál. Igazad is lenne. A bolondod vagyok.

Mindig várlak. Ölelő karjaimban ringatnálak. Forró csókokkal csókolnám a szádat. Szeretlek.

Szeretlek Jane Watson és szeretni foglak amíg élek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése