A bejárat előtt az az ember állt, akire a legkevésbé gondolt volna: maga Sherlock Holmes, teljes élet nagyságban. Annyira meglepődött, hogy azt sem tudta mit csináljon. Egyrészt nagyon örült annak, hogy Sherlock előkerült, másrészt pedig legszívesebben behúzott volna neki a szökésért. Végül vett egy nagy levegőt és betessékelte a kései látogatót.
- A te képeden aztán vastag a bőr. Elmész a kórházból egyetlen szó nélkül, utána pedig felbukkansz a saját lakásomban. Minek köszönhetem a látogatásod? És honnan tudtad, hol lakom?
- Ahhoz képest, hogy orvos vagy, felettébb naiv a természeted, Jane. Azért jöttem ide, hogy megnyugtassalak, semmi bajom, a címedet pedig a tudakozótól szereztem meg.
- Miért nem szóltál, hogy elakarsz menni?
- Mert, úgyis ellenezted volna. Jobbnak láttam, ha nem szólok neked erről a tervemről. De már megyek, is későre jár.
- Nem mész sehová sem! Itt töltöd az éjszakát, nem foglak még egyszer szem elől téveszteni!
- Ezzel most megleptél, mivel te nem vagy az a könnyen barátkozó típus.
- Igazad van, nem vagyok. De nem minden nap botlok egy olyan személyiségbe, amilyen te vagy. Kérsz valamit enni?
- Ne fáradj vele. Már vacsoráztam. Azért köszönöm.
Kikészített a fürdőszobában egy törölközőt, és előkotort egy új fogkefét Sherlock számára. A detektív jó tíz percig tartózkodott odabent mire előjött egy szál alsónadrágban Jane legnagyobb döbbenetére, mert a nő sosem hitte volna, hogy ennyire jó a felsőteste. Az álmélkodás befejeztével odaadott Sherlock-nak egy férfi pólót.
- A volt páromé volt, ő hagyta itt. Vedd fel, nem akarom, hogy megfázz!
- Köszönöm, Jane!
- Nincs mit! Én megyek lefekszem. Jó éjt.
Sokáig nem bírt elaludni. Sherlock járt a fejében. Egy lakásban van vele. Jó formán alig ismeri, ha úgy tartaná a kedve, bármikor bejöhetne, hogy megerőszakolja vagy álmában megfojtsa. Persze tudta, hogy ő nem az a fajta, de kiben lehet megbízni manapság? Csak hajnalban szenderült álomba.
Reggel nem találta Sherlock-ot. Ám ezúttal nem ment el, minden szó nélkül. Hagyott egy cetlit az asztalon.
Jane.
El kellett mennem, egy gyilkossági ügyben hívtak.
Mindent köszönök!
A Baker Street 221b szám alatt lakom.
Hamarosan találkozunk! SH
Egy héttel később SMS érkezett Jane telefonjára.
Baker Street.
Gyere gyorsan, szükségem van rád. SH
Futott taxit fogni öt perccel később már a Baker Street-en volt. Egy idősebb hölgy engedte be, akit Hudson-nek vélt. Felrohant a lépcsőn és meglátta amint Sherlock a fotelben ül és a hegedűjét hangolja.
- Mi a fene történt veled?
- Velem semmi, te viszont eléggé lihegsz.
- Persze, hogy lihegek azt hittem bajba kerültél! A frász jött rám, te hülye! Miért hívtál ide?
- Jane, szeretnélek megkérni, hogy legyél az asszisztensem.
- Én?
- Igen, te. Jól jönne a segítséged. Hasznát venném egy orvosnak a gyilkosságok megoldásánál és nem kevésbé egy lakótársnak.
- Sherlock, én sebész vagyok nem patológus. Lakótárs?
- Igen, az. Te nem érzed jól magad egyedül, nekem meg segítség kell a munkában és a lakbérben is.
- Nekem már van lakásom.
- Kiadhatnád te is. Mi a válaszod?
- Ezen még gondolkodnom kell.
Két nap múlva Jane átköltözött Sherlock-hoz, a lakását pedig kiadta egy régi barátnőjének. Egy új fejezet vette kezdetét mindkettőjük életében.
Attól kezdve a Baker Street 221b lakásának csengőjén ez a két név szerepelt: Sherlock Holmes és Jane Watson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése