Salsa

Sherlock és Jane Salsa Clubba mennek, hogy elfogjanak egy gyilkost.

Jane éppen a konyhában állt és teát főzött, mikor meghallotta, hogy Sherlock a nappaliban bekapcsolta a magnót. Ez mindenképpen fura jelenség volt, mivel a detektív nem igazán  szimpatizál a komoly zenén kívül mással.

Az elektromos cikkből előtörő hangok azonban még ennél is különösebbek voltak. Latin zene. Méghozzá salsa.

♫

„ Na ezt megnézem.”- gondolta.

Nem kellett sokat mennie, mivel Sherlock a háta mögött volt.  Kézen fogta és a nappaliba húzta.

- Sherlock, mégis mi a fenét művelsz?! És mi ez a latin zene? Azt hittem utálod.

- Utálom is, de másra nem tudunk salsát gyakorolni.

- Tudunk?!

- Persze, miért? Azt gondoltad,hogy este egyedül megyek a Salsa Clubba?

- Hogy hová?

- Mit értetlenkedsz? Megoldottam az ügyet. Teresa Ramírezt a barátja, Miguel Lopez ölte meg. Az informátorom szerint pedig ma este táncolni megy. Most kell elkapnunk!

- Látom, a hajléktalan hálózat megint nagy munkában volt. Oké, benne vagyok, de ha már totál hülyét csinálunk magunkból egy rakás ember előtt, elárulnád miben tegyük? Kicsit sem leszünk feltűnőek ha te odajössz a Belstaff kabátodban, én meg a bőrdzsekimben.

- Már előre kikölcsönöztem két salsa ruhát.

Ha táncolás nem művészetét nem is sikerült maradéktalanul elsajátítaniuk, de egész jók lettek mire indulniuk kellet. Ezt még Sherlocknak is el kellett ismernie. Ez természetesen nem zárta ki azt, hogy partnere feszengjen a tánc ruhájában.

- Nem hiszem el, hogy rávettél erre! Ezért egy hónapig te főzöd a vacsorát! Nézz rám! Úgy nézek ki ebben a hacukában, mit egy lotyó! Rólad nem is beszélve!

Sherlock...hát, egyáltalán nem hasonlított önmagára. A haját spanyol macsó módjára lenyalta, az alakját a ruha pedig annyira kiadta, hogy Jane azt, hitte valamelyik ott szórakozó hölgyemény menten ráveti magát.

- Nos, Ms. Watson táncra fel!

♫

A doktornő szinte már beleszédült, Sherlock úgy beleélte magát a szerepébe. Gyorsan és határozottan forgatta, le sem tagadhatta volna, élvezi a játékot. Mikor kicsit megpihentek, feltűnt a láthatárom Lopez, aki amint meglátta őket, futásnak eredt. Szerencsére már kifújták magukat, mivel három utcán keresztül üldözték a férfit, mire utólérték.

Ettől kezdve, Sherlock arcára olyan elégedett mosoly fagyott, hogy még otthon sem sikerült letörölnie. Jane nem állhatta szó nélkül.

- Csak azt áruld el, hogy min vigyorogsz már fél órája, mit a vad alma?

- Elősztör is, megoldottuk az ügyet. Másodszor pedig nem megy ki a fejemből az a mondatod, hogy úgy nézel ki a ruhádban, mint egy lotyó. Pedig megkell mondanom, nagyon csinosan állt rajtad.

- Oh. Köszönöm.

Másnap délután megint salsa zenét lehetett hallani a 221b-ből.

Jane port törölgetett és lemászott a létráról, mikor Sherlock mellé lépett és a kezét nyújtotta felé.

- Szabad egy táncra, senorita?

- De még mennyire, Senor Holmes!