A felejtés ára

Feltámadtam halottaimból és bocsánatot kérek, hogy így eltűntem, de rengeteg dolgom volt. Remélem ez a fic mindenkit kárpótol majd. :)

Jane-nek rémálmai vannak Afganisztánnal kapcsolatban, Sherlock pedig nem mindennapi terápiát talál ki.


Fegyverropogás. Jane a harctér közepén csak arra tud gondolni, hogyan mentse a bajtársai életét. Újabb sorozat az ellenség puskáiból. A homokot beteríti a sebesült katonák vére. Hirtelen egy golyó fúródik a vállába. Szeretne küzdeni a pokoli fájdalom ellen, de nem bír. Egy könnycsepp folyik le az arcán.
Hát ennyi volt? Ez már a vég? Gondolatban imádkozik, de nem magáért, hanem a társaiért, még végül beleveszik az öntudatlanságba.


- Jane! Ébredj!
Sherlock hangjára felpattantak a szemei. Kiszabadította magát a lábára tekeredett pokrócból és a kanapéról a földre zuhant. Az egyenes találkozás a padlóval magához térítette.
- Te jó ég! Jane! Minden rendben?- kérdezte lakótársa, aki mellette térdelt, kissé ijedt tekintettel.
Jane nagy kortyokban nyelte a levegőt. Sherlock felnyalábolta a szőnyegről.
- Rosszul vagyok.- mondta ahogy a szája elé kapta a kezét.
- Semmi gond.- felelte Sherlock kifejezéstelen arccal majd erőteljes léptekkel megindult vele  a fürdőszobába. Felhajtotta az ülőkét, hátrafogta a haját, és a hátát simogatta miközben Jane a vécé fölött szenvedett.
Mikor kiürült a gyomra, lehúzta a vécét. A mosdókagylóhoz lépett, Sherlock pedig megint megfogta a haját, hogy nyugodtan tehesse a dolgát.
- Kösz.- fordult a detektívhez miután kiöblítette a száját.
- Nincs mit. Már régen nem volt ilyen rossz álmod.
- Le kell zuhanyoznom.
Reggel már megfürdött,de most megint szükségét érezte. A ruhái rátapadtak a hideg verítéktől.
Sherlock megengedte a vizet és vetkőzni kezdett. Jane otthagyta a ruháit ahol éppen leestek és jóleső nyögéssel állt be a forró vízsugár alá. Holmes a doktornő mögé állt és félrehúzta a hosszú haját.
- Hogy vagy?
- Jobban.

Óvatosan átfogta a derekát és élesen kifújta a levegőt. Teljes mértékben tisztában volt vele, ha Jane lelkileg rendbe jön, ezért az együtt tusolásért még megkapja a magáét.
Jane-n erőt vett a sírhatnék és kitört belőle a zokogás.
- Ne sírj. Mondd mit szeretnél, Jane. Mondd mit tehetek.
- Moss le. Tisztíts meg.
Sherlock a samponért nyúlt, Jane pedig behunyt szemmel kizárt mindent magából a férfin kívül, aki most csak vele foglalkozik.  Jól esett neki a közelsége, amit rendes körülmények között nem engedett volna.
Sherlock ujjbegyei gyengéden masszírozták a fejbőrét. Felnyögött.
- Jó? - kérdezte halkan és rekedten.
- Csodálatos.
Valósággal lebegett. Egy csalódott sóhajt eresztett ki amikor befejezte.
Barátja hozzá hajolt és azt dorombolta: - Még nincs vége.
Nekifeszült szappanos kezeknek. A zseni ujjai szelíden belevájtak a válla izomcsomóiba és kellően erős nyomással ellazították azt. Aztán elindultak lefelé, végig a gerincén...a fenekén... a lábához.  Megfordult és látta ahogy előtte guggol, a keze felfelé siklik a vádliján, majd a combján.
- Olyan jó vagy hozzám Sherlock. Ezt sosem felejtem el neked.
Sherlock felegyenesedett, amíg ismét fölé nem magasodott. Az ajkaik finoman összeértek.
- Itt vagyok, Jane. Itt vagyok.
- Tudom. -mondta és a férfi vállába túrta az arcát.
- Hadd fejezzem be.


Miután végeztek, Sherlock a dereka köré csavart egy törölközőt, és őt is bebugyolálta egy nagy fürdőlepedőbe. Kisegítette a kádból és a szobájába vitte.
- Törölközz meg! Mindjárt lehozom a hálóinged.
Sherlock kifordult a szobából, Jane pedig végignyúlt keresztben az ágyon és behunyta a szemeit.


Amikor legközelebb kinyitotta már reggel volt. Ismerős volt a plafon és a szoba is, de nem a megszokott módon. Mert ez nem az ő szobája volt. Nem tudta hogyan került ide. Az esti közös zuhanyzásra még emlékezett, de aztán semmire. Mellette Sherlock aludta az igazak álmát.
Nem is az zavarta, hogy látták egymást meztelenül, hanem, hogy még most is mindketten meztelenek. Nem volt szüksége rá, hogy végignézzen magukon. Tudta. Jelenleg egyetlen kérdés foglalkoztatta; vajon lefeküdtek egymással?
- Miért nem alszol?- hasított a csendbe Sherlock érces hangja.
- Sherlock... Jó reggelt. Megmondanád,  hogy kerültem ide? És miért vagyunk csupaszok?
- Mit gondolsz miért, Jane?
- Arra emlékszem, hogy mellettem voltál, amiért nagyon hálás vagyok, de mi történt a zuhany után?
- Ha arra gondolsz, nem létesítettünk szexuális kapcsolatot.
- Nem?
- Nem, Jane. Most komolyan ilyennek ismersz? Kihasználnám az állapotodat? Mire visszajöttem az emeletről szinte beájultál a fáradtságtól. Megtörölgettelek és bedugtalak az ágyba. Azzal már nem foglalkoztam, hogy a hálóingedbe bújtassalak, ha nem gond.
Jane valósággal lesápadt a beszámoló végére. Szeretett volna felkelni, csinálni egy kávét, ám Sherlock megfogta a csuklóját.
- Hova ilyen sietve?
- Csinálok egy kávét és kérlek fordulj el, még felveszek valamit! Ez most nem a tegnapi helyzet!
- Jane, ezek után nincsenek titkaink egymás előtt, a kávét pedig  megcsinálom én. Te pihenj még egy kicsit, sápadt vagy.
A nő arcára lehelt egy habkönnyű puszit, felvette a barna köntösét és meg sem állt a konyháig. Öt perccel később érkezett vissza két bögrével a kezében.
- Akkor azt hiszem, igyuk arra, hogy nem szexeltünk. Ezt úgysem magyaráznánk meg senkinek, ha most bejönne valaki.
- Ennyire borzasztónak találnád ha szexeltünk volna?
- Az egy másik témakör. Láttuk egymást meztelenül, elég egyenlőre ezt feldolgozni.
- Remélem ezek után jobban tolerálod majd ha pucéran mászkálok. Felőlem te is lehetnél ruhátlanul.
- Ja, szegény Mrs Hudson pedig véletlenül benyitna, és ott helyben szívinfarktust kapna!
Erre összenevettek és  belekortyoltak a bögrébe.