Az álarcos férfi

Jane egy jelmezbálon vesz részt ahol, rá egyáltalán nem jellemző módon, hagyja magát elcsábítani egy ismeretlen férfinak.
A rejtélyes idegen pedig olyasvalaki, akit álmában sem gondolt volna.

Figyelmeztetés: erotikus tartalom



- Sherlock, könyörgöm, segíts már!
Jane a nappali közepén állt és úgy festett, mint aki a tizenhetedik századból csöppent volna a szobába.
- Jól van, csak ne hisztizz már.- mondta Sherlock teljesen nyugodt hangon, miközben szorosabbra kötötte a ruha fűzőét. -Egyébként fogalmam sincs, miért nem Mrs. Hudsont kéred meg erre a feladatra.
- Egy; te vagy itt és kettő; Mrs Hudson nincs itthon.
- Tény ami tény, nyomós indok.- azzal az utolsó simítást is elvégezte a halcsontos ruharészen.- Nem hittem volna, hogy a te világod az ilyen puccparádé.
- Nem is, de a lánnyal aki rendezi, a gimnáziumban jóban voltam. Nem akarom megsérteni.
- Megértem.
- Ezt pont te mondod? Te vagy az aki fittyet hány arra, hogyan sért meg egy másik embert a megjegyzéseivel.
- Na jó nem értem meg, de kimondtam azt amit szeretnél tőlem hallani.
- Mióta érdekel az én véleményem?
- Mindig is érdekelt és ne mond, hogy nem tudtad.
- Nem adod jelét túl gyakran. Én most megyek és kérlek, ne szedd szét a házat amíg odavagyok.


Jane egy pohár pezsgővel a kezében nézett végig az előtte táncoló párokon, amikor egy férfi lépett hozzá. Meghajolt előtte akár csak a régi időkben, jelezvén, hogy táncra szeretné kérni.
Maszkot viselt mint, mindenki más a teremben, Janet mégis az a különös érzés kerítette hatalmába, hogy ismeri ezt az embert. Tánc közben végig egymás szemébe néztek, de egyikük sem szólt. Amikor befejezték és a zene elhalkult, a férfi egy határozott mozdulattal kézen fogta, és meg sem álltak a kastély egyik emeleti hálószobájáig.

Az idegen gyengéden vetkőztetni kezdte, és ő is hasonló képen cselekedett.  Enged egy ismeretlennek, akinek sem az arcát nem látta, sem a hangját nem hallotta  még. Egészen megrémisztette a tudat, ugyanakkor izgatta is. Óvatosan ledöntötte az ágyra, majd minden porcikáját végigcsókolta. Jane agyában  két dolog motoszkált; a saját élvezete és hogy a partnere még  mindig viseli az álarcot. Megfordult a fejében, hogy odakap és lerántja róla, de ő tisztességesen játszik, és  biztosan megvan rá az oka amiért nem fedi fel az arcát előtte.

A férfi az aktus közben nagyon figyelt rá. Talán úgy ahogy eddig még soha senki. Finoman hatolt belé, amit Jane halk nyögésekkel hálált meg. Az idegen gyöngéd, figyelmes, ugyanakkor szenvedélyes szerető volt.

Egy óra elteltével a doktornő megmert volna esküdni,hogy a mennyországot látja. Szívesen hozzábújt volna ehhez a fickóhoz, de inkább nem lépett a tettek mezejére. Hiszen nem is ismeri. Ezekkel a gondolatokkal aludt el.


Másnap reggel mire  Jane felébredt a rejtélyes ágytárs már nem volt ott. Felöltözött, elköszönt a háziaktól és hazament.
A Baker Street-en Sherlock a nappaliban ült.
- Szervusz!
- Jó reggelt!
- Ugye nem egész éjjel engem vártál?
- Nem, egy kísérletet folytattam.
- Milyen kísérletet?
- Egy fontos kísérletet. Majd elmagyarázom.
- És az eredmény?
- Határozottan  pozitív.
- Az jó. Én megyek lezuhanyzom.

Jane délután a fotelban ült és a múlt éjszakán merengett. Vajon helyesen tette amit tett? Sosem csinált még hasonlót. Akikkel eddig lefeküdt egytől egyig komoly kapcsolatnak indultak. Az más tészta, hogy mi lett a végük. A gondolataiból Sherlock rántotta ki.
- Ne érezz bűntudatot.
- Tessék?
- Ne legyen bűntudatod, Jane.
- Miért is kéne, hogy legyen?
- Ígértem, hogy megmagyarázom. A múlt éjszakai szeretkezésünk egy kísérlet volt. Én voltam az álarcos férfi akivel együtt voltál.
Mikor  Sherlock befejezte a mondatot egy hatalmas pofon csattant az arcán.
- Hogy tehetted ezt velem?! Hogy használhattál ki?! Miféle beteg ember vagy te, hogy ilyesmivel kísérletezel?!
- Jane, a kísérlet a te érdekedben volt. Rávezettelek arra amit magadtól soha nem mondtál volna ki.
- Mégis micsodát?!
- Azt, hogy te valójában szeretsz engem.
- Mi? Én nem szeretlek téged,Sherlock!
- Engem nem tudsz becsapni! Legalább magadnak ne hazudj!
- Te engem nem férfiként érdekelsz!
- Erről bizonyosodjunk meg!
Maga fölé emelte és egy vad csókban forrtak össze.
- Csak egyetlen szót Jane!
- Csak egyet?
- Igen.
- Szeretlek!