Emlékek árnyéka

Jim és Jane a gyermekkorukról mesélnek egymásnak.

Jane azt a fehér szatén hálóinget viselte amit Mrs. Hudson olyan szeretettel varrt neki. Azzal a különbséggel, hogy most Jim-mel és nem Sherlock-al feküdt egy ágyban.
Moriarty mellkasára hajtotta a fejét, Jim pedig erősen magához szorította és meg szólalt.

- Neked milyen volt a gyerekkorod?
- Ez meg, hogy jön ide?
- Mivel mindig azt vágod a fejemhez, hogy nem érdeklődöm az életed iránt, csak a szexet látom benned, gondoltam megkérdezem.

- Nyugat-Londonban nőttem fel, a szüleimmel és a nővéremmel, Harriettel. Az életem a Harry-vel való versengésből állt. A szüleim mindig úgy ugrálták körül, mint valami szentet. Sosem értettem mit istenítenek rajta, mert mindig csak a baj volt szegénykémmel. Lógott a suliból, nem tanult, már akkor is kiütköztek rajta a fiús vonások.  Kamaszként rájött, hogy leszbikus, attól kezdve a szüleink végképp levették róla a kezüket. Az esküvőjére is Clara-val csak az illendőség kedvéért mentek el. Aztán mikor engem felvettek az orvosira, mindjárt velem dicsekedtek mindenkinek. Valahol még mindig neheztelek rájuk a húsz év nemtörődömségükért. És veled mi a helyzet?
- Egy öt szobás belvárosi luxuslakásban laktunk négyen; az apám, anyám, én és az öcsém, Viktor. Apánk menő üzletember volt, sokat könyörgött anyánknak, hogy költözzünk vidékre egy kúriába ahol nem kéne házimunkát végeznie a bentlakásos személyzet miatt. De ő városi lány volt, semmi pénzért nem hagyta volna itt. Attól eltérően nagyon házias, szeretetre méltó és kiábrándítóan jószívű asszony volt. Apa a rajongásig imádta. Én gyerekként félénk és csenevész voltam, barátok nélkül. Ezért ki is kezdtek a többiek. Egy éven keresztül hallgattam Carl Powers szekálását, mire megszületett a tervem hogy megleckéztetem. De ezt a történet már ismered.

- És jóban vagy az öcséddel?
- Már gyerekként is jóban voltunk. . Úgy tudja, hogy az Oxfordon vagyok matematikus. Régóta nem találkoztunk, de karácsonykor mindig ír egy levelet. Liverpool-ban él, reklámügynök, felesége van meg két gyereke.
- Oh, Jim bácsi!
- Ahogy mondod!

Ezen elnevették magukat, és az este folyamán már csak egymás érzékeinek csábításával foglalatoskodtak.