Mozidélután

Sherlock és Jane film nézéssel ütik el az időt, és felfedezésre kerül pár szokatlan dolog is.

Jane pénteken fél négykor jött el a kórházból. A taxiban ülve végig azon gondolkodott, hogy muszáj lesz neki állnia rendet rakni ha hazaért. Mrs. Hudson nincs otthon, a nappali pedig reggel úgy festett, mint ahol egy hurrikán söpört végig.

Miután belépett, megállt a lépcsőnél. Rosszat sejtett. Túl nagy volt a csend. Ha Sherlock csendben volt, mindig valami szörnyűség történt, mint ahogy a legutóbbi kísérleténél, amivel majdnem sikerült felgyújtania a konyhát. Vett egy mély levegőt és kettesével elindult felfelé a lépcsőn.
Felérve két dolog miatt is megdöbbent: a nappaliban olyan rend és tisztaság uralkodott, mintha egy egész takarító brigád dolgozott volna. A másik pedig, Sherlock nyugodtan ült a kanapén és éppen várat épített az asztalon felhalmozott DVD kupacból.

- Sherlock!
- Szervusz, Jane!
- Mégis mit művelsz? És mik ezek ?
- Azt hittem, magadtól is felismered, hogy ezek filmek.
- Igen, felismerem. Meg mellé még azt is, hogy a második gyerekkorodat éled ki rajtuk.  Mire kellenek?
- Ma este filmeket fogunk nézni. Bár, neked nem kötelező, ha nem akarsz.
- De Sherlock, ezek akciófilmek.
- Csoda, hogy észrevetted. Hetek óta nincs új ügyem, unatkozom, valami izgalmasat kell néznem, ha már semmi sem történik.
- Akkor azért van rend és csillogó lakás, mert unatkoztál.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz.
- Lehet, hogy nem olyan gyors az agyam, mint a tiéd, de hülye nem vagyok!

Sherlock ezt csak egy félmosollyal kommentálta. Jane átnézte a DVD-et, amik között az akciófilmek színe-java fellelhető volt.
Halálos fegyver, Az olasz meló, Kill Bill, Drágán add az életed, A szállító, Eredet, és még sok hasonló.
Sherlock nemes egyszerűséggel kivette közülük a hozzá legközelebb lévőt és betette.


Három órával később Jane felállt a kanapéról és a konyha felé vette az irányt. Zúgott már a feje a pisztolylövések és a száguldozó buszok hangjától. Ideje volt enni valamit.
Újabb meglepetés érte. A tűzhelynél egy tál spagetti foglalt helyet.

- Sherlock! Te főztél?
- Ühüm. Unatkoztam.
Jane nem állhatta meg nevetés nélkül. A detektív főztje ízletesnek bizonyult. Vacsora után elment zuhanyozni. Amikor kijött Sherlock még mindig tévét nézett.
- Én megyek, lefekszem. Jó éjszakát!
- Jó éjszakát, Jane!


Reggel ugyanott találta Sherlokot ahol hagyta. Azzal a különbséggel, hogy aludt, de amint Jane bejött az ajtón kinyitotta a szemét.

- Milyen volt az éjszakai mozizás?
- Hosszúra nyúló.
- Látom. Készítsek reggelit?
- Ha volnál szíves, Jane megköszönném.
- Máris.

Szóval idáig jutottak, hogy Sherlock szépen kér valamit. Jane örült, hogy kezd normális ember módjára viselkedni, ugyanakkor nem tudta elképzelni milyen lenne, ha megváltozna a lakótársa jelleme. Történhet bármi, ő szeretni fogja Sherlockot úgy ahogy van.