Közös szobában

Mrs. Hudson lakásfelújításra adja a fejét, a munkát  a felső szinttel kezdik. Jane átköltözik Sherlock szobájába, az együttalvás pedig meglepetéseket tartogat.

Jane már munkába menet stresszben volt.  Reggelente mindig azt várta, hogy csak legyen már este és haza mehessen, nem mintha nem szerette volna a munkáját, mert a gyógyítás volt a mindene. Ez alkalommal nem azonban nem várta. Tudta, hogy ma van a napja, hogy jöjjenek a mesterek és kifessék a szobáját. Nem ezzel volt a gond. Éjjel Sherlock-nál kell aludnia.
A probléma az, hogy férfi a legjobb barátja és ő ezt kínosnak érzi. Sherlock persze nem ellenezte a dolgot már az első percben sem. Őt nem hozza zavarba egy nő ilyenfajta közelsége. Valahogy majd csak túléli ezt az éjszakát, holnap pedig új nap virrad fel.

Odabent az szokásos nyugodtsággal próbálta meg ellátni a betegeit. Nem volt egyszerű feladat.  A délelőtt gyorsan elrepült, délben kiugrott a sarki gyorsétterembe ebédelni, visszament a kórházba és mire észbe kapott már este hat is elmúlt. Hazaindult.
A Baker Streeten Sherlock-ot valamelyik kísérlete fölé görnyedve találta. Megvacsorázott a tévé előtt és zuhanyozni indult. Húsz percen keresztül engedte magára a forró vizet. Mikor kész lett pizsamát vett hálóing helyett. Nem szerette volna, ha Sherlock efféle lenge öltözetben látja. A fürdőszobából kilépve a detektívhez fordult.
- Sherlock.
- Hm?
- Biztos vagy benne, hogy ne aludjak a díványon?
- Teljesen, nem fogom hagyni, hogy a kényelmetlen kanapén aludj.

A hálószobában Jane egészen az ágy bal szélére húzódott.
- Ha az éjszaka közepén arra ébredek, hogy valami hatalmasat puffan a padlón, tudom, hogy te vagy az.
- Tessék?
- Mindjárt leesel az ágyról miért nem jössz közelebb?
Jane szégyenlősen lesütötte a szemét.
- Á, mindent értek! Kínosan érzed magad, hogy az én ágyamban vagy. Ezért is vettél most pizsamát nem pedig hálóinget. Nem voltál még egy ágyban olyan férfival, aki nem volt a szeretőd, igaz? Miattam igazán nem kell pirulnod!
Jane csak hebegett, de mire válaszolt volna Sherlock már hátat is fordított neki. Ő maga is így tett, de nem tudott elaludni. Sokáig hallgatta Sherlock szuszogását még végül éjfél felé feladta a küzdelmet az álmatlansággal.

Hajnali háromkor óriási égzengésre ijedt fel. Vihar volt. Zihálva ült fel az ágyban. Sherlock is felébredt és gyengéden átkarolta a vállát.
- Jane! Shhh, nincs semmi baj, csak dörgött egyet. Gyere, dőlj vissza!
A karjára fektette a még mindig kissé reszkető nőt.
- Tudom, mekkora hülyeség, de kislány korom óta félek az ilyen égi háborútól.
- Nem kell félned, itt vagyok veled. Kiskoromban én a sötéttől féltem.
- A sötéttől? Te?
- Bizony, anyámnak égve kellett hagynia az éjjeli lámpát.

Sherlock karján aludt vissza. Reggel egyedül ébredt. A nappaliban találta Sherlock-ot, az újságot olvasta.
- Szia!
- Jó reggelt!
- Sherlock, köszönöm amit az éjjel tettél. Ki sem néztem volna belőled.
- Téged elfogott a szorongás, én megnyugtattalak. A barátom vagy, nincs mit megköszönnöd.

Mikor aznap Sherlock aludt nála a tatarozás végett,  Jane-nek már eszében sem jutott rosszul  érezni magát.