A BBC Sherlock kicsit másképpen. Egy személy karaktere megváltozik. Johné. Johnból Jane lesz. Tudom, hasonlít az amerikai Sherlockhoz, de nem az. A nyolc fejezetesre tervezett ficben Jane, Sherlock „halála” után új életet kezd.
Méghozzá nem is akárhogyan.
Sosem felejtem el azt a napot. Mikor Sherlock leugrott a kórház tetejéről. Mindig igyekeztem megakadályozni a hülyeségeit. De most ezt nem tudtam. Egyetlen élő embernek sem hiszem el, hogy hazudott. Egy másik életbe csöppentem mellette, amit most el kellett, hogy temessek vele együtt.
Másik amire örökre emlékezni fogok, annak a végzetes napnak az előestéje. Mert akkor szerettem Sherlockot, és ő is szeretett. Már nem tudom hogy is kezdődött. Szeretkezésünk közben olyasmit éreztem, amit eddig még senkivel. Olyan hévvel csókoltuk egymást amivel hegyeket lehetett volna megmozgatni. Mindörökre ismerem a teste minden zugát, a tompor emelkedését, az anyajegyet a vállán. Azt kívántam, bár sosem érne véget az az éjszaka.
De véget ért. Sherlock halott. Mindenem odaadnám ha még egyszer láthatnám.
Elköltöztem a Baker Streetről, legalább egy időre. Egy kis lakást béreltem ki, nem messze a munkahelyemtől. Járok dolgozni, de a napok összefolynak. Sokszor azt sem tudom hogyan keveredek haza. Hétvégente a temetőbe megyek. Nézem a fekete sírkövet amire a legjobb barátom és szerelmem neve van írva. Még ma sem hiszem el hogy ez nem egy rémálom és mindjárt felébredek.
Mrs Hudsont is meglátogatom néha napján. Próbál úgy tenni mintha jobban lenne mint én. De látom, hogy nincs. Őt is megviseli a hiánya. Igaz, sokszor falra tudtunk volna mászni Sherlock rigolyáitól, de egy pótolhatatlan ember ment el közülünk. Mrs Hudsonnek nem meséltem el mi történt Sherlock és köztem. Még túl közeli a gyász. Talán majd egyszer képes leszek róla beszélni.
Múlnak a hetek. A szívfájdalmam nem. Már hat hét telt el a halála óta, de fel sem tűnik.
Ma reggel arra ébredtem, hogy pokoli rosszul vagyok. A fürdőszobába rohantam és viszontláthattam a vacsorámat. Megmostam az arcom és kitámolyogtam. Leültem a nappaliban. A kis kávézó asztalon megpillantottam a menzesznaptáramat, ami fogalmam sincs, hogy került oda. Forgatni kezdtem és észrevettem, hogy már vagy három hete késik. Villámcsapásként sújtott belém a felismerés: Te jó Isten! Terhes vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése