Egy új élet kezdete ( 2. fejezet)

Attól a perctől kezdve nem bírtam magammal. Telefonáltam a kórházba, hogy megbetegedtem és nem tudok ma dolgozni menni.

 Sietve rángattam fel magamra pár ruhát és öles léptekkel vettem az irányt a közeli gyógyszertár felé egy terhességi tesztért.  Siettem haza, hogy minél előbb megcsinálhassam. Életem leghosszabb tíz percét éltem át mire eredményt mutatott. Az idő lejártával a két csík ott villogott a teszten.

 Örömömben potyogtak a könnyeim. Elveszítettem Sherlockot és helyette megkapom a gyerekét!  Vajon mit szólna ha megtudná, hogy gyerekünk fog születni? Ahogy én őt ismertem, a Nagy Sherlock Holmes most az egyszer életében nem találná a szavakat. Még nekem is megkell emésztenem a hírt. Kimondhatatlanul boldog voltam, de nagyon féltem is. Egy kisbaba? Épp most? Mindig tudtam, hogy egyszer lesz gyerekem, de nem ilyen körülmények között képzeltem el. Elhatároztam, senkinek nem szólok róla a harmadik hónapig.

Időközben a rosszulléteim nem csökkentek, reggeleimet többnyire a vécé felett görnyedve töltöttem. Csak dél felé kezdtem jobban érezni magam. Két hét telt el mióta megtudtam. Voltam orvosnál, mindent rendben talált. Már a nyolcadik hétben jártam, mikor hazafelé igyekeztem és a telefonom SMS-t pittyegett. Sherlock küldött utoljára nekem üzenetet, gőzöm sem volt ki lehet az. És akkor megláttam a kijelzőt:
„Kérem, szálljon be, Jane  MH.”

Abban a pillanatban még levegőt is elfelejtettem venni. Két másodperccel később megállt mellettem a jól ismert fekete autó, én pedig beültem. El sem mertem képzelni mit akarhat Mycroft. A temetés óta nem láttam és egy porcikám se kívánt vele még egy találkozást. Sosem bocsátom meg neki hogy Sherlockot kiadta Moriartynak.
Öt perccel később a kocsi leparkolt a Diogenes Club előtt én pedig besétáltam az ajtón. Sietős léptekkel mentem végig a folyosón, és szabályszerűen feltéptem Mycroft irodájának az ajtaját.

- Mi a fészkes fenét akar tőlem ember?!
Mycroft a legnagyobb lelki békében ült a foteljában.
- Parancsol egy csésze teát, Jane?
- Nem, nem kérek teát!
- Nagy kár! Pedig megnyugodna tőle, és magának most nyugalomra van szüksége.
- Hogy mi?- kérdeztem elhűlve.
- Előttem nem kell megjátszania magát! Tudom, hogy állapotos!

Éreztem, hogy az arcomból minden vér a bokámig  szalad. Forgott velem a tágas iroda.

- Jobb lenne ha leülne, nagyon sápadt lett, Jane. Nehogy elájuljon itt nekem!
Leereszkedtem a szembelévő fotelba, Mycroft pedig egy teáscsészét nyomott a kezembe.

- Igya csak meg, tudom, hogy jól esne!- mondta a száján huncut mosollyal.
Sokadszorra lepődtem meg hogy, ez az ember mennyire belém lát. Csak úgy, mint a néhai öccse.
- Honnan tudja hogy terhes vagyok?
Kissé gúnyosan felnevetett, majd elhelyezkedett velem szemben.
- Be kell vallanom önnek, hogy Sherlock halála óta figyelem magát. Mikor megtudtam, hogy a St. Bart's kórház nőgyógyászatán járt, minden összeállt a fejemben. Igen, tudom, hogy a gyerek a hasában Sherlocké és ezért is kérettem ide, mert segíteni akarok.
- Azt hiszem, már éppen eleget segített! Ha maga nem fecsegi ki az egész életét Jim Moiartynak, Sherlock még ma is él!
- Tudom. Gyűlölöm is magam érte. Részben ezért szeretnék Sherlock fiáról gondoskodni már most. Szép összeget tennék le a nevére havi rendszerességgel amivel nem lennének gondjaik egész életükben.
- Mycroft, ön már megint megakar vásárolni! Tényleg azt hiszi, hogy minden ember megvehető?
- Személyes meggyőződésem.
- És mi a másik oka, hogy idehozatott? Ha jól sejtem nem csak a lelkiismerete szólalt meg.
- Sherlock öngyilkosságával egy időben,  Moriartynak megint nyoma veszett. Félek ha megtudja hogy Sherlock gyerekét várja bántani fogja. Kinéztem önnek egy szép lakást, ahol biztonságban lenne. Addig marad ott, ameddig csak akar. De legalább addig még nem tudunk semmit Moriartyról.
Gondolkodóba estem. Annyira le voltam  foglalva a gyásszal és a terhességgel, hogy nem is jutott eszembe Jim. A Brit Kormánynak igaza volt. Ha Moriarty szabadon sétálgat vagy bármelyik embere, sem a baba, sem én nem vagyok biztonságban.

- Rendben, odaköltözöm.
- Helyesen döntött. Még ma este pakoljon össze, holnap pedig az egyik emberem átviszi az új lakásba. Ne idegeskedjen, minden rendben lesz.
- Köszönöm, Mycroft!
- Nincs mit! Még az öcsém életben volt miatta aggódtam szüntelen. Most már  Sherlock leendő gyermekét kell istápolnom.

Így váltunk el, én kifordultam az ajtón és elindultam hazafelé.