Fandom: Sherlock és Elveszett próféciák
Jane bemenekül az eső elől az első helyre, amit meglát, egy antikváriumba. A tulajdonos a legkedvesebb és egyben a legkülönösebb személy, akivel valaha is találkozott.
Londonban esett az eső. Nem esett. Egyenesen ömlött. Jane ázott veréb módjára vacogott a Soho közepén kezében két szatyorral, amiben a nem régiben vásárolt vadiúj ruhái voltak.
- Ez csodálatos! Ez csodálatos! Az esőben még könnyebb lesz taxit fogni!- morgolódott magában.
A szeme megakadt az utca túl oldalán levő könyvesbolton. Megvárta még megszűnik a forgalom, hisz ennél vizesebb már úgy sem lehet, és átnyargalt a másik oldalra.
Amint belépett megcsapta a régi könyvek, a bőr, a viasz és még valami olyan dolognak az aromája, amit képtelen volt leírni. Olyan illata volt, mint a mennyországnak. Ahogy körbenézett láthatta, hogy a bolt gyönyörű. Ameddig a szeme ellátott könyvek sorakoztak anélkül, hogy a zsúfoltság látszatát keltenék. Ahogy pásztázta a helyet, meghallotta, hogy valaki hátul mozgolódik. Előlépett egy férfi, haja nagyon szőke, szinte fehér, orrán olvasószemüveg, meglehetősen ódivatú ruhák ölelték körül a testét. Egy gyors, mindent felmérő pillantást vetett a nőre.
- Helló! - mondta Jane félénken. Rettenetesen kínosan érezte magát.
- Jó estét! Vásárolni szeretne valamit?
- Én… csak el akartam bújni az eső elől. Sajnálom. Elmehetek, ha szeretné.
- Természetesen szó sem lehet róla! Ó szent isten, hol a jó modorom? Hiszen bőrig ázott szegény kedvesem! Kérem, kerüljön beljebb! Most meg kell száradnia és fel kell melegednie. – mondta miközben a könyvesbolt hátsó szobájába terelte Janet és lesegítette a csurom vizes kabátját.
- Igazán nagyra értékelem a kedvességét mister….
- Fell. A nevem Aziraphale Fell.
- Jane Watson, igazán örvendek!
- Részemről a szerencse drágám! – mondta miközben lágy csókot lehelt Jane kézfejére. - Most pedig készítek kegyednek egy forró fürdőt, addig is helyezze kényelembe magát!
Jane szóra nyitotta a száját azonban Aziraphale megelőzte.
- Mielőtt tiltakozna, ne feledje, hogy nemleges választ nem fogadok el! Szörnyű dolog lenne, ha tüdőgyulladást kapna itt nekem!
Mivel orvos volt Jane nem vitatkozott ezzel az eshetőséggel. A férfi egy meleg mosollyal az arcán magára hagyta, de mindössze fél perce tűnt el a fürdőszobában és még nagyobb vigyorral jelent meg újra, közölve, hogy a fürdő készen áll. Minta az egész egy kézlegyintéssel elkészült volna. Ezek után a doktornő meglehetősen megrökönyödve fordult be a mosdóba. Becsukta maga mögött az ajtót és elkezdte lehámozni magáról a vizes ruhákat. A kezébe vett egy üveg fürdőolajat, amiben egészen biztos volt, hogy fél perccel ezelőtt még nem volt ott, és vízbe öntött belőle. Ahogy a kádban lépett megérezte, hogy a víz hőmérséklete tökéletes. Melegség vette körül a fagyos és nedves bőrét.
Izmai ellazultak, az idő telt, a víz pedig valami csoda folytán nem hűlt ki. A közel száz éves fa ajtón keresztül meghallotta a vízforraló hangos sivalkodását, akkor döntött úgy, hogy ideje kiszállni és találkozni Aziraphalel, akit a legjobban csak földre szállt angyalként lehetne leírni. Amint kilépett a kádból láthatta, hogy a ledobott vizes ruhái eltűntek a helyükre pedig egy hófehér törölköző és egy igen szép, mályvaszínű selyem hálóing és hozzávaló selyem köntös került, kiegészülve egy aranyos, bolyhos papuccsal.
- Ó, elkészült kedvesem, jöjjön, csak jöjjön!
Jane a régi kanapéra telepedett Aziraphale pedig átnyújtott neki egy kis porcelán csészét, ami úgy nézett ki, mintha legalább kétszáz éves lenne.
- Igazán köszönöm Mr. Fell!
- Szóra sem érdemes kedves! És ha nem okoz kellemetlenséget, tegeződhetnénk!
- Örömömre szolgálna!
Jane saját maga sem hitte, hogyan szavazhatott bizalmat egy vadidegen embernek, de minden érzéke azt súgta a fülébe, hogy ez a fickó egy legyet nem tudna bántani, és mintha valamiféle mennyei harmónia lengené körbe az egész lényét. Sok mindenről beszélgettek még az este folyamán, többek között a könyvekről, amikért Jane gyerekkora óta rajongott, Aziraphalet pedig lenyűgözte a doktornő hivatása, hogy ily módon segít az embereknek és szabad idejében tanácsadó nyomozó barátjával együtt oldanak meg bűneseteket. Tízkor Jane ásítozni kezdett, Aziraphale pedig elmosolyodott.
- Későre jár, bizonyára fáradt vagy, gyere velem, felkísérlek a hálószobába. Majd holnap reggel frissen utadra engedlek.
- De Aziraphale…
- Megmondtam drágám, hogy ma este nem fogadok el tiltakozást! Te vigyázol az emberekre a kórházban napközben, ma éjjel pedig engedd meg, hogy én vigyázzak rád!
- Olyan, vagy mint egy őrangyal Aziraphale!
- Talán az is vagyok, legalábbis a ma éjszakára.
Jane a nyakába ugrott és egy kis puszit nyomott az arcára, amitől az angyal fülig pirult.
- Ó, annyira sajnálom, Aziraphale! Nem tudom mi ütött belém! Csak pár órája ismertelek meg!
- Nincs miért bocsánatot kérned, kedves!
A könyvesbolt feletti kis szobában Jane úgy érezte mintha a viktoriánus korszakba ugrott volna egy időgéppel. A káprázatos kézzel faragott bútorok sziluettjét gyertyafény világította meg.
- Ma egész éjjel a tiéd az egész ágy. Jómagam csak ritka alkalmakkor használom a szobát. Aludj jól kedvesem! Odalent leszek, ha szükséged van valamire.
Aziraphale Jane ajkára tette az ujját jelezvén, hogy nem kell köszönetet mondania. A nő elméje ködös volt, ahogy a történteken merengett, miközben az ágyba feküdt. Nyilván kimerült, és ezt az egészet csak álmodja, vagy rosszabb esetben hallucinálja, ez nem történhet meg.
De megtörtént. Másnap kipihenten és frissen ébredt fel a könyvesbolt emeletén. A széken megpillantotta a száraz ruháit, a tasakokat az új ruháival és a retiküljét. Felöltözött és előhalászta a telefonját. A szeme elkerekedett, amikor az óra a kilencest és két nullát mutatott, de még jobban megrémült, amikor öt nem fogadott hívást látott a kijelzőn. Sherlock, Mrs. Hudson, Lestrade, Harry, sőt még az anyja is hívta! Eszeveszett módjára futott le a lépcsőn halálra rémisztve Aziraphalet.
- Jó reggelt, édesem! Valami baj van, miért rohansz?
- Neked is jó reggelt Aziraphale! A telefonom valószínűleg velem együtt szétázott és az előbb öt nem fogadott hívás várt rám! A barátaim és az anyám valószínűleg betegre aggódják magukat miattam! Egy életre az adósod vagyok a tegnap miatt, de most rohannom kell, mielőtt az egész Scotland Yard engem keresne! Egyszer elmehetnénk ebédelni vagy piknikezni a parkba! Benne vagy?
- Az enyém lenne a megtiszteltetés, Jane!
A doktornő újból egy cuppanóst lehelt az angyal arcára, amitől újfent elpirult. Kirohant az ajtón és taxiért kiabált, Aziraphale pedig egyet csettintett az ujjával és taxi állt meg a bolt előtt. Nézte, ahogy új barátja beszáll és elviharzik a Baker Street felé.
Ez a nőt feltétlenül be kell mutatnia Crowleynak. - gondolta magában és megfordította a táblát az ajtón. Ideje volt kinyitni a boltot a vevők előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése